Epilógus

*fél évvel később*
- Mi Cha! – hangzott fel Sung Min éles hangja.
- Mindjárt kész vagyok. – hazudtam, hiszen még mindig a megfelelő melltartó után kutattam.
- Fél órája ezt mondod. El fogunk késni!
- Mert fél óráig tartott előkotorni ezt a bugyit – dörmögtem, majd hangosabban
hozzátettem - Dehogyis! – kiáltottam vissza. Egy rendezvényre voltunk hivatalosak, amin megünnepeltük az Eun Hyuk-al játszott sorozatot, ami hatalmas siker lett, és az én első filmem premierjét.
Eun Hyukkal megbeszéltük a dolgokat hatszemközt, mert Sung Min ragaszkodott hozzá, hogy ott legyen, főként, hogy mindenkinek a tudomására hozza, hogy együtt vagyunk. A lényeg, hogy Eun Hyuk-al megmaradtunk barátoknak, de ennyi.
- Jó. Tudod, mit? Bemegyek, és nem érdekel, hogy vagy, elindulunk – hallottam hangját, majd pár pillanattal később kivágódott az ajtó. Ott álltam előtte egy falatnyi bugyiban. Hiába, Sung Min olyan alaposan végigmért, hogy kénytelen voltam elfordulni. Végre megtaláltam a szekrényem legalján azt a melltartót, amit csak különleges alkalmakkor viselek, és már éppen magamra akartam venni, mikor egy erős kar fonódott a derekam köré. Finom csókokkal borította el a nyakamat, miközben másik kezével mellkasomon simított végig.
- Azt hittem, sietnünk kell – sóhajtottam.
- Kit érdekel az a szar? – kérdezte, majd szembefordított magával és szorosan magához vont. Ajkával puszikkal halmozott el, mielőtt rátalált volna a számra, és még szorosabban tartott magához. Kézségesen simultam ölelésébe és beletúrtam puha hajába, ami ismét barna volt. A vöröset is imádtam, de nekem ez jön be igazán. Hiszen így találkoztunk.
Két kezét lejjebb csúsztatta egészen a fenekemig, majd felemelt és az ágyra fektetett. Levette zakóját, nyakkendőjét és az ingét, és mindet szépen leterítette a székre, vigyázva, nehogy összegyűrődjön.
Felöltözve se volt semmi, de így…
- Min mosolyogsz? – kérdezte, miközben levette a nadrágját is. Ó, te jó ég! Hogy lehet ilyen szexi? Az elmúlt fél évben nagyon keményen edzett és ez meg is látszott rajta. Továbbra is vékony volt, csak izmos. Nagyon – nagyon izmos. Sung Min visszamászott fölém, és lehelet finom puszit adott a köldökömre, aztán végig, egyre feljebb, egészen a számig.
- Feleségül akarlak venni! – suttogta a számra, mire teljesen lefagytam.
- Hogy?
- Jól hallottad! Feleségül akarlak venni! Azt akarom, hogy csak az enyém legyél! Hogy ne tudjunk egy veszekedés miatt szakítani! Kellesz nekem! – nézett mélyen a szemembe – Tudom, hogy ez nagyon nyálas, de komolyan gondolom!
- Minden rendben – mosolyogtam rá és közelebb hajoltam, hogy megcsókoljam – És tudod, miért? – kérdeztem vigyorogva, de a fiú csak rázta a fejét – Mert nekem mondtad!
- Akkor… Lee Mi Cha, hozzám jössz feleségül?
- Igen – vágtam rá amilyen gyorsan csak tudtam és hevesen megcsókoltam, amit ő ellentmondás nélkül viszonozott. Végig simítottam a hátán és elégedetten vettem észre, hogy libabőrös lett tőle. Sung Min az oldalamon tartotta egyik kezét, másikkal a nehezen megtalált bugyimat tolta le.
 Hm… Aznap eléggé elkéstünk, de teljesen megérte. Menyasszony lettem. Én! Aki árvaházban nőtt fel! És ha ez még nem lenne elég, annak a férfinak vagyok a menyasszonya, akit a legjobban szeretek a világon. 

Éééés vége